Rábold Gusztáv (1873 - 1949) klasszika-filológus Szombathelyen született. A helyi nyolc osztályos premontrei főgimnázium tanulója volt, melynek elvégzése után a Kecskeméti Katolikus Főgimnáziumban tett érettségi vizsgát 1892-ben. Érettségi vizsga után Szombathelyen mint csorna-premontrei kanonok segédtanárként tanított a szombathelyi és keszthelyi premontrei főgimnáziumokban, egészen 1900-ig. Közben 1896-ban áldozó pappá szentelték Budapesten. Ebben az évben kezdte el egyetemi tanulmányait a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen. 1900-ban diplomája kézhezvétele után, a hajdúböszörményi Református Főgimnáziumban nyert el tanári állást, így ennek és házasságkötési szándéka okán lépett ki a premontrei rendből.  Tanári állása elfoglalásakor áttért a református vallásra, majd 1902-ben a Tiszántúli Református Egyházkerület lelkipásztorrá szentelte. Hajdúböszörményben napilap szerkesztő, később főszerkesztő.1913-tól a Debreceni Református Dóczi Leánygimnázium latin-görög tanára, 1935 évben történő nyugdíjazásáig. Latin-görög tudós fordító, a magyar Kálvin fordítások legjelentősebb alakja. A Polgári Párt debreceni képviselője, 1939-ben a  Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt országgyűlési képviselőjelöltje. Egykor a szabadkőműves páholy tagja.